A csontritkulás egy népbetegség. A fájdalmon túl számos igen súlyos komplikációja lehet, például csonttörés, amely után jelentősen csökken az illető életminősége. A kórállapot egy többé-kevésbé fiziológiás folyamat eredménye, idősebb korban valamilyen szintű ritkulás mindenkiben kimutatható. Megelőzni teljes mértékben nem lehet, azonban mérsékelni igen. Magyarországon a lakosság 7-10%-t érinti, ezen betegek háromnegyede nő.
Milyen hatással van a mozgás a csontjainkra?
Az akaratlagosan mozgatható izmok az inakon keresztül kapcsolódnak a csontrendszerhez. A csont tömege és a rajta tapadó izmok tömege, ereje szoros összefüggésben áll egymással. A mozgás izomösszehúzódás révén jön létre, amely ingerként hat a csontokra, és javítja azok vérellátását, utóbbi pedig, biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, például a kalciumot.
A fizikai igénybevétel, mint inger, alkalmazkodásra ösztönzi a csontszerkezetet, vagyis a fokozott terhelésnek megfelelően a csonttömeg is növekszik. A kisebb súlyzóval vagy kisebb ellenállással (gravitáció, gumiszalag) szemben végzett gyakorlatok jobban erősítik az izmokat és a csontokat. Az úgynevezett aerob mozgások, amelyek a gravitációval szemben történnek, – ilyen a séta, a tánc – sokkal inkább serkentik a csontépítő folyamatokat és megakadályozzák azok ellenkezőjét.
A fenti összefüggésből következik, a mozgás hiánya mindig csonttömeg-vesztéssel jár, ami mérhető is. Az izmok is leépülnek, elsorvadnak. Az elülső, úgynevezett négyfejű combizom gyengesége például bizonyítottan növeli a csípőtáji törések valószínűségét.
A fenti összefüggésből következik, a mozgás hiánya mindig csonttömeg-vesztéssel jár, ami mérhető is. Az izmok is leépülnek, elsorvadnak. Az elülső, úgynevezett négyfejű combizom gyengesége például bizonyítottan növeli a csípőtáji törések valószínűségét.
Forrás: http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/mozgasszervi_betegsegek/cikkek/mozgassal_a_csontritkulas_ellen/20051013062700